Szigorúbb időkben, amikor a restségről még tudni vélték, hogy az a hét főbűn egyike, az embernek illett restellnie magát miatta. Így volt ezzel a 19. században Deák Ferenc is, akiről történelmi ténykedései alapján biztosan nem az jut eszünkbe, hogy netalán lusta lett volna.

De egy levelében megvallja: „Minden embernek van valami szenvedélye, amelyhez ragaszkodik. Ilyen szenvedély nálam az, amelyet úri társaságban kényelmességnek neveznek, de a keresztény anyaszentegyház a hét főbűn közé sorolja, amelynek valóságos, magyar neve restség. E szenvedélyem félszázad óta dacol mindennel, a magam akaratával, a mások neheztelésével. Sokat küzdöttem ellene sikertelenül, most már felhagytam a küzdéssel, és békében megleszünk egymással.”

Deák Ferenc

Több mint másfél évszázadot ugorva nekünk is megadatik az esély, hogy békére leljünk saját esetleges lustaságunkat illetően. Egyik tudományos hír a másik után állítja: a lustaság nem kell, hogy bűntudatot okozzon senkinek, hiszen az mindannyiunk közös tulajdonsága, sőt az evolúciós siker záloga! És hogy ez nemcsak egy énképünkbe kényelmesen beilleszthető elmélet, azt kísérletek és tudományos megfigyelések sorával támasztják alá.

Lustaság az agyban…

Egyre több ember van tisztában azzal, hogy egy kis mozgásért cserébe jóval több egészségben eltöltött életévre számíthat. Mégis hajlamos ezt a kis mozgást is elspórolni, halogatni, elkezdeni majd mielőbb abbahagyni. Honnan ez az ellentmondás? Erre voltak kíváncsiak svájci és kanadai kutatók.

Kísérletük nem sok mozgást kívánt alanyaiktól, csupán annyit, amennyi egy avatár tologatásához kell a képernyőn. A résztvevők között voltak rendszeresen sportoló, illetve sportolni vágyó fiatalok is. Először az volt a feladatuk, hogy avatárjukat minél gyorsabban közelítsék aktív, például futó vagy úszó figurákat ábrázoló képekhez, majd minél gyorsabban távolítsák a székben olvasgató, függőágyban fekvő stb. alakok képeitől. Másodszor fordítva, az aktív képektől kellett távolodniuk és az inaktívakhoz közeledniük.

Az alanyok az első feladatnál voltak gyorsabbak. Ebből azt gondolhatnánk, hogy az aktivitás vonzotta őket jobban, mint a relaxálás. Csakhogy itt jön a csavar: a kutatók EEG-vel alanyaik agyhullámait is nyomon követték. És a tettek ezúttal mást mutattak, mint ami odabent, az agyban zajlott. Ott ugyanis az első verziónál az érzelmek és az értelem közti konfliktus, valamint az ösztönök feletti uralkodás jelei mutatkoztak. A kutatók szerint ennyi mindent kell bevetnie az agynak ahhoz, hogy a személy legyőzze a lustálkodás iránti vonzódását, és némi erőfeszítésre szánja rá magát. S ez még a rendszeresen mozgóknál is így van! Az ő avatárjuk ugyan gyorsabban ráugrik a sportos képekre, de agyuk éppúgy keményen megdolgozik ezért, mint nem mozgó társaiké. A következtetés: a visszahúzó erők bennük is dolgoznak, csak nekik sikerül ezeket leküzdeniük. Nagyon úgy tűnik, Csányi Vilmos etológus igazat szólt, mikor az emberről azt mondta, hogy egy „lusta állat”.

De vajon miért? Mi lehet az oka a tömeges méreteket öltő inaktivitási járványnak? Az evolúciós pszichológiai elméletek természetesen ezt is próbálják megmagyarázni, de nincs könnyű dolguk. Hisz az evolúció során azok a tulajdonságok maradnak fenn, amelyek elősegítik az egyén és a faj túlélését. Az élelemért és a szaporodásért pedig tenni, sőt sokszor harcolni kell. A lusták, gondolhatnánk, hamar lemaradnak e küzdelmekben és kihalnak.

…és a tengerek mélyén

Csakhogy ha más fajoknál is körülnézünk, már merőben mást látunk. A kutatók több száz tengeri puhatestű vizsgálata alapján arra jutottak, hogy éppen azok maradtak fenn, amelyek kevesebb energiát használtak fel. Azaz nyugton maradtak, nem mozgolódtak túl sokat. Evolúciós sikertörténetként említik a lajhárt is, aki az egyik legrégebbi emlőscsalád tagja.

Lajhár

Nyerő stratégia lenne tehát a lustaság? Nagyon így tűnik. A tudósok szerint annál inkább megéri takarékra állni, minél korlátozottabb az élettér és az erőforrások.

A lustaság vonását tehát azért tartotta meg a természetes szelekció, mert így elkerülhető a felesleges energiafelhasználás. A legtöbb faj evolúciója, minket, embereket is beleértve, az élelemforrás szempontjából bizonytalan körülmények között zajlott. Vadászó-gyűjtögető őseinkre mégsem gondolunk soha úgy, hogy lusták lettek volna. Sőt fáradhatatlan gyaloglóknak ismerjük őket, akik naponta hosszú órákat töltöttek táplálékuk begyűjtésével, kiásásával, levadászásával vagy kihalászásával. Így jó sok energiát elégettek; könnyen előfordult, hogy többet is, mint amennyihez a megszerzett élelemből hozzájutottak. E gyakran előálló negatív energiaegyensúly miatt azok lettek a sikeresebb túlélők, akik épp annyit mozogtak, amennyi önmaguk táplálásához és a szaporodáshoz szükséges volt. Többet egy jottányit sem.

Ugyanez az evolúciós parancssor irányítja a mai emberek többségét is. Akik, ha úgy érzik, fennmaradásuk vagy szaporodási sikerük a tét, rendkívüli kitartásra, akár extrém fizikai és pszichikai teljesítményekre is képesek. A fenti motivációs erők híján viszont legszívesebben csak ücsörögnek vagy heverésznek.

Minden humánus lény olyan világról álmodik, ahol egyetlen embertársának sem kell nélkülöznie. E sürgető cél miatt könnyen elfeledkezünk viszont a másik végletről, a bőség hátulütőiről. Az emberi motiváció meglehetősen egyirányú: az éhség kitartó mozgásra ösztönzi, az élelem felkutatására; a jóllakottság viszont nem ösztönzi semmire. Evolúciós kódunkban nincs benne az, hogy az extra kalóriabevitel miatt egy lépést is tennünk kellene. Épp ellenkezőleg, ez azt jelenti számunkra, hogy végre megpihenhetünk.

Lusta gének

Mindennek fényében az a különös, hogy egyesek még a jólétben is képesek sportos életvitelt folytatni. Mi a titkuk, és elleshető-e ez?

Az egyik titok a genetika: egy- és kétpetéjű ikerpárok összehasonlítása alapján a kutatók úgy találták, az aktivitási szint kb. 37 százalékban örökletes. Az egyik aktivitás-gén hatására például több lesz az izmokban az energiát termelő sejtszervecske (mitokondrium). Akiknél ez kevesebb, azok nem szívesen mozognak, ettől viszont a mitokondriumok száma tovább csökken. Szerencsére viszont, ha valaki sportolni kezd, ezt a számot növelheti is. Azaz a mozgás hozza meg legkönnyebben a további mozgáshoz való kedvet.

A másik titok az agyi jutalmazó központokban rejlik. Az aktív élőlényekben a mozgás gyors és erős jutalmazó választ vált ki, míg az inaktívaknál e válasz kiépülése nehézkesebb. De ez nem jelenti azt, hogy soha nem jön létre. Ilyen emberek számára a megfelelő trükk az, ha a kezdetben nem túl jutalmazó edzést összekötik valami számukra kellemessel (zene, TV, társaság, szép környezet), vagy kifejezetten szórakoztató mozgásformát keresnek. Ez egyébként mindenkinek javasolható, aki szeretne egy életen át formában maradni. Ugyanis egy harvardi antropológus szerint a játék jelenti azt a kivételes esetet, amikor az emberek (és más élőlények is) szívesen mozognak anélkül, hogy az muszáj lenne.

Ezt még a virtuális világ is elősegítheti, amelyben bőven találunk alkalmazásokat a fitt és egészséges életvitel játékosítására. Egyeseknek a sima pontgyűjtés is megteszi, másokat az ösztönöz, ha barátaikkal versenghetnek, mondjuk a megtett kilométerek terén, vagy teljesíthetnek egy-egy 30 napos kihívást.

Minimalista megoldások lustáknak

Ha nem megy a rendszeres sportolás, egyperces edzésekre még mindig rávehetjük magunkat, például a kedvenc sorozatunk előtt. Ezzel kísérleteztek a McCMaster Egyetem kutatói, méghozzá sikerrel: 12 héten át tartó, napi egyperces, intenzív szobabiciklizés után az alanyoknak csökkent a testzsír százalékuk, javult a vércukor-kontrolljuk és nőtt az aerob kapacitásuk.

Ha pedig a rendrakás tűnik reménytelennek, a teljes káosztól azért még megmenekülhetünk, ha mindig helyére teszünk egy-két tárgyat.

Az ülő életmód ellensúlyozása

A gyakori hosszadalmas ülés káros hatásai még azokat is fenyegetik, akik sportos életmódot folytatnak. Némi odafigyeléssel azonban kezelhető a probléma. A szakértők 30 percenként 3 perc sétálgatást javasolnak, továbbá, hogy ülés közben próbáljunk többször is testhelyzetet változtatni.

A szélsőségesen lustáknak pedig, legalábbis otthoni munkáik esetén inkább egy japán szabadalom segíthet: az ágyból dolgozós, hajtogatható asztal.

Jakabffy Zsófia

Personal Trainer, életmód tanácsadó